Kétrészes sorozatunk befejező epizódjában közelítsük meg a témát a leírt szó irányából, azaz az íráskép és a kiejtés közti összefüggéseket vesszük most szemügyre. A közvélekedés az, hogy ‘igazából nincs is összefüggés a kettő közt.’ Ez ebben a formában ‘barokkos túlzás’, azt viszont meg kell hagyni, hogy az angol nyelv számos okot ad arra, amiért ez igaznak tűnhet. Melyek ezek? (A történeti-elméleti áttekintést lejjebb ‘izgalmas példák’ is követik.)
500 év magány
Az angol kiejtés az elmúlt évszázadokban számos változáson ment keresztül. Ez legfőképp a magánhangzókat érintette, a korábbi ‘rusztikus’, latinos kiejtésű magánhangzók részben ‘vándoroltak’, részben ‘osztódással szaporodtak’, azaz új magánhangzók, pl. diftongusok jöttek létre. (Lásd a ‘Great Vowel Shift’ krónikáját.) Ez még önmagában nem lenne baj, az íráskép azonban e változásokat nem követte, mindmáig ugyanaz az öt (az ‘y’-nal hat) magánhangzóbetű hivatott jelölni a most már 23-nál is több magánhangzót. A magyar nyelvtanuló, akinek minden hangzója írásban is látszik, nyilvánvalóan és igazolhatóan zavarba jön ettől.
Legal Alien
Az angol nyelv az angolszász kultúra megállíthatatlan terjedésével a 20. század közepétől kezdte el fokozatosan felvenni a közvetítőnyelv/világnyelv (‘lingua franca’) szerepét, korábban viszont épp az angol volt az, amely szókincsét számos másik nyelvből vette át. Az angolt alapvetően a germán nyelvek közé soroljuk, nyomát hagyta azonban az óangolon az óészaki nyelv, az ófrancia (Hódító Vilmos norman(d) nyelve), a reneszánsz során újabb német, holland, latin és ógörög hatások érték, később pedig a gyarmatokról, pl. Indiából is ‘visszaszivárogtak’ szavak.
Mindez arra az eredményere vezetett, hogy az angol egyidejűleg sok másik nyelv írásmódját tükrözi, magyarán ugyanazon hangzó számos módon jelenhet meg írásban. Ha ez még nem lenne elég, van ennek egy másik következménye is…
Most akkor hol nyomjam?
Egy leírt angol szó nem fogja elárulni magáról, hogy melyik szótagjára esik a főhangsúlya, márpedig ha ki szeretnék ejteni egy angol szót, az első és legfontosabb kérdés ez, a többit már ebből ‘ki lehet matekozni’. Segíthetünk magunkon, ha tudjuk a szófajt, vagy ismerjük a leggyakoribb gyenge előtagokat és erős utótagokat, sokszor azonban még így is tanácstalanok maradunk.
Miként lehet összegezni az eddigieket?
Az angol sajnos *nem* egy fonémikus nyelv, ezért nehéz megjósolni a szavak kiejtését
Tegyük fel, hogy ismerjük az angol (latin) ábécé összes betűjét, és tegyük fel azt is, hogy felismerjük, és még ki is tudjuk ejteni az összes létező angol magánhangzót és mássalhangzót. Mégis ‘meg vagyunk lőve’, ugyanis nincs egyértelmű összefüggés a kiejtett hang és az írás között, ahogy fordítva, az írás és a kiejtett hang között sem.
Mit jelent az, hogy egyik irányban sincs egyértelmű összefüggés?
- Egy adott betű jelölhet többféle hangot is.
- Egy adott hangzó megjelenhet írásban többféle módon is.
Nézzünk mindkét állításra példákat is!
- Az ‘a’ magánhangzóbetű jelölhet:
- /æ/ hangot a ‘cat’ szóban
- /e/ hangot az ‘any’ szóban
- /ɑː/ hangot a ‘half’ szóban
- /ɔː/ hangot a ‘bald’ szóban
- és akár még /ɪ/ hangot is a ‘damage’ szó második, mellékhangsúlyos szótagjában
- Az /ɪ/ magánhangzó megjelenhet írásban:
- ‘i’ betűként a ‘kit’ szóban
- ‘e’ betűként a ‘destruct’ szó első, mellékhangsúlyos szótagjában
- ‘u’ betűként a ‘busy’ szóban
- ‘o’ és ‘e’ betűkként is a ‘women’ szóban
- és akár még ‘a’ betűként is a ‘damage’ szó második, mellékhangsúlyos szótagjában
Most, hogy kellőképpen megrettentünk a fentiek láttán és hallatán, hogyan lehet ezen felülkerekedni? Tanácsaim:
- Először is nyeljünk egy nagyot, barátkozzunk meg a fonémikus jelekkel. Elsőre barátságtalannak tűnhetnek, de amint ‘elkezdjük a partnert látni bennük’, nagy segítségünkre lesznek, el tudjuk majd ugyanis különíteni egymástól az angol hangzókat, ráadásul nem fogunk mindenféle nem is létező hangot produkálni.
- Ha ‘szembejön velünk’ egy új angol szó, vonatkoztassunk el az írásképétől (hiszen nekünk, magyaroknak az félrevezető), és ismételgessük-tanuljuk meg külön és ‘jól odafülelve’ a kiejtését.
- Mivel minden látszat ellenére van összefüggés az írás és a kiejtés közt (ha sokszor nem is egyértelmű), kezdjük el ezeket megvizsgálni, amire első lépésként a Hangoztasd angolul! Újratöltve alkalmazás előadásai és szómutatója kiválóan szolgálhat. Ajánlom továbbá az Angolszalonna erre vonatkozó későbbi írásait.
- Bizony vannak olyan szavak az angolban, melyek valóban ‘gazember módjára viselkednek’, azaz nem hajlanak meg semmilyen szabályszerűség vagy tendencia előtt, ezeket tényleg tanácsosabb külön megtanulni – nézzük a jó oldalát, ezzel is csak finomabbra tudjuk hegyezni a fülünket.
- Sok listening, sőt watching! Ints búcsút a szinkronnak, válaszd az eredeti hangsávot, és ha lehet, tedd fel az angol(!) feliratot! Ehhez a ponthoz nem győzök elég felkiáltójelet tenni!!444!!!!!44!
- Légy magaddal szemben türelmes, a még el nem sajátított tudással szemben alázatos, mindezt pedig szorozd be idővel.